Varjasi Tamás 1947-ben született, Kustánszegen. Kustánszeg Zala megye északi részén a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombság területén helyezkedik el. Kustánszeg helyén korábban három, mára már elpusztult település állt, a községet első alkalommal 1542-ben említik. A huszadik század során fokozatos, de mérsékelt ütemű fejlődés jellemezte a falut. Az elvándorlás, az elöregedés, a népesség lassú csökkenése volt jellemző a településre. A község hosszú távú fennmaradására a környező táj idegenforgalmi vonzerejére épülő falusi turizmus adhat lehetőséget.
Varjasi Tamás a bőr megmunkálásának olyan technikai lehetőségeit fejlesztette ki, melyek a művészi kifejezésre olyan módon nyújtanak lehetőséget, hogy mindeközben megőrzik az ősi alapanyag szépségét. Varjasi Tamás művei a képző és iparművészet határán valósulnak meg. Művei között megtalálunk dísztárgyakat, belsőépítészeti elemeket, táblaképeket, féldomborműveket, kisplasztikákat.
Varjasi Tamás a művészettel először a családban került kapcsolatba. Édesapja tánctanár volt. A tánctól elválaszthatatlan a zene. Varjasi Tamás saját bevallása szerint, már egészen kiskorától kezdve „manuális” ember volt, ami alatt azt értette, hogy mindig is alkotni akart valamit. Amikor kisgyerekként a szüleivel a Mecsekben kirándult, egy fa tobozából próbált meg kialakítani valamilyen egyedi tárgyat.
Varjasi Tamás a Rákóczi Gimnázium után fordult a képzőművészetek felé. Laborcz Ferenctől tanult a Dési Huber István Képzőművészeti Körben majd a Ferenczy István Képzőművészeti Körben, ahol Lisztes István volt a mestere. A gimnáziumban több, később ismerté vált zenésszel járt közösen. Tolcsvay fivérek és Benkő Dániel voltak a kortársai. Nagy hatással volt rájuk az akkor indult zenekarok, mint például a Beatles.
Műveit számtalan kollektív és húsz önálló kiállításon csodálhatta meg a nagyérdemű közönség. Varjasi Tamás a művészeti tevékenységen kívül még restaurátori munkákat is vállalt. A Pannonhalmi Apátság székgarnitúrájának felújítása fűződik a nevéhez. A képzőművész által festett képeinek nagy része bőrből készülnek, amibe a művész belenyomtatja a mintát, és ezután viszi fel magát a festéket az alkotásra. A bőrfestményeire nem jellemző semmilyen központi téma, az alkotó éppen aktuális hangulata határozza meg, hogy adott pillanatban milyen festményt készít. Grafikáinak viszont van egy központi témája, ami nem más, mint az Ady-versek világa.
2000-ben október 20–31. között az Átrium Galériában lehetett megtekinteni Varjasi Tamás kiállítását. A rendezvénynek a bőrből készült alkotások adták a különlegességét. A kiállításon bőrfestményeket lehetett látni, táblaképeket. A megnyitón Horváth Lajos beszédében azt mondta: „Ezek a bőrszobrok dinamikusak, lendületesek, ugyanakkor karcsúak, könnyedek és kedvesek. Már a bőrszobrok némelyike is bronzhatású volt távolról. Kézenfekvőnek látszik, hogy Varjasi Tamásnak rá kellett találnia a bronz anyagára is...”
2002-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök megbízásából Görgey Gábor, a nemzeti kulturális örökség minisztere kitüntetéseket adott át az Iparművészeti Múzeumban. A művészetek, a közművelődés és a népművészet terén kimagasló teljesítményt nyújtó alkotók és előadók számára adtak át kitüntetéseket. A kitüntetett alkotók között akadtak írok, mint Veress Miklós, Bihari Sándor vagy Kiss Tamás, színészek, mint Újlaki Dénes, Szilágyi Enikő vagy Galkó Balázs, zeneművészek, képzőművészek, táncművészek, koreográfusok, filmrendezők.
